Cikkek
Articles

Tartalom (Content) * Pedigrétár (Pedigree Database) * Klasszikus nyerők (Stakes Winners) * Fotótár (Gallery) * Cikkek (Articles) * Linkek (Recommended Pages) * Eladó lovak (Horses For Sale) * Kapcsolat (Contact)

 

Esélylatolgatás - nyer-e hármas koronát King's Honor?

Kenmare unokája már eddigi eredményeivel is beírta magát a lóversenyzés történetébe, ám mint a Nemzeti Díj és a Magyar Derby győztesének, most lehetősége nyílt, hogy megkísérelje a Hármas Korona harmadik ága, a St.Leger trófeájának megszerzését is, s ezzel e ritka cím negyedik elnyerője legyen hazánkban. Azt a címet, melyre előtte már sok telivér versenylovat nyergeltek fel, ám amelyet csak kevés szerencsésnek sikerült megszereznie. A magyar lóversenyzés történetében erre eleddig háromszor volt példa 1921 óta (lévén ez évben írták ki először a Magyar Derbyt, ez évben vált külön három legnagyobb tenyészversenyünk az osztrák versenyüzemtől): 1936-ban Try Well (sárga mén, Weissdorn - Tetragynia, Simon Square), 1977-ben Bilbao (vpej mén, Imperiál - Bille, Nardus), 1999-ben April Sun (fekete mén, Goldeneyev - April's Folly, Nashamaa) vált méltóvá a dicsőségre. Sokféle magyarázatot lehet találni arra, miért fordul elő ilyen ritkán, hogy egyazon ló meg tudja nyerni e három nagyversenyt. Ennek a versenylónak májustól októberig talpon kell lennie, hogy májusban a Nemzetiben, júliusban a Derbyben, végül októberben a St.Legerben futhasson, s ez idő alatt végig - de legalábbis e három verseny időpontjában - top formában kell starthoz állnia, hogy meg is tudja nyerni azokat. Nem kell külön megmagyarázni, milyen nehéz egy lovat ilyen hosszú ideig jó formában tartani, vagy éppen újra és újra formába hozni, a megfelelő előkészítő versenyeket, ellenfeleket, illetve munkapartnereket megtalálni számára. S még így is hátráltathatja betegség, sérülés, melyeket az idomár nem tud elkerülni. Ezen kívül szükséges még a speed és a távbírás, hogy előbb 1600, majd 2400 és 2800 méteren is győzni tudjon a ló. 1600-ra még nyerni tud egy flyer is, 2400-re már szükségeltetik némi stamina, míg 2800-on csak a biztos távbírás segítheti végig a versenylovat. Ritkán fordul elő ilyen telivér. S nem utolsó sorban a szerencse, melyre minden megmérettetésben, de legfőképp a Derbyben szüksége van a pályázónak.

Számos példa akadt már arra is, hogy egy ló kettőt megnyert a három nagy versenyből, ám a harmadikon elvérzett. 1926-ban Naplopó (pej mén, Pázmán - Napkelet) könnyű győztese volt a Nemzeti- és az Alagi Díjnak, a Millenniumi Díjnak és a Magyar Derbynek. Baden-Badenben csak sétált a Fürstenberg Rennenben, és nagy reménnyel pályázott a Nagydíj trófeájára is. Ám a verseny előtti zárómunkában megsérült, és a Baden-Badeni Nagydíj hattyúdala lett; többé nem futott.

1931-ben Starlight (stpej kanca, Grand Parade - Star Bird), mely könnyű nyerője volt mind a Derbynek, mind a St.Legernek, ám a Nemzeti Díjban nem állt starthoz.

1934-ben Cagliostro (pej mén, Nubier - Cartouche), mely szintén győzni tudott a Derbyben és a Legerben, ám korábban a Derby előtt felkészülési versenyéül nem a Nemzetit, hanem a Millenniumi Díjat választották. E versenyét is sikerrel abszolválta, tehát feltételezhető, hogy az egy héttel korábban lefutásra került Nemzeti Díjban is győzni tudott volna.

1935-ben Duce (pej mén, Pázmán - Dawa) könnyű nyerője volt a Nemzetinek, ám a Derby 2400 méterén már gondban volt: nagy küzdelemben fejhosszas győzelmet tudott csak kicsikarni, lovasa felkészültségének köszönhetően. Itt derült fény arra, hogy a távot nem állja, s csak nagy klasszisa és szerencséje segítette derbygyőzelemhez.

De nem kell ilyen messzire mennünk a példáért. 1996-ban Pierro (pej mén, Ukaab - Panda) könnyen győzött előbb a Nemzeti-, majd az Alagi Díjban. Biztos nyerője volt a Magyar Derbynek is, így istállója megkísérelte vele a Hármas Korona-győzelmet. Előző versenyei mindegyikében mögötte végzett Rózsahegy (stpej mén, Barndance - Rozé) és a kétévesen csodakancának indult Revízió (pej kanca, Sapano - Retorzió), majd a szezon második felében fordult a kocka. A St.Leger 2800 méterén a befutási sorrend: Rózsahegy - Revízió - Kulcskirálynő, Pierro csak nyolcadik. Még egy kísérlete van a derbygyőztesnek ezen a távon: a Lovaregyleti Díjban. A végeredmény hasonló, Daniel The Fox - Muraafq - Kulcskirálynő a sorrend, Pierro a tizenhárom lovas mezőnyben utolsó!

1999-ben April Sunnak fő pártolója a szerencse. Sorozatban nyeri a Nemzetit, a Derbyt és a St.Legert, mögötte mindháromszor a szerencsétlen örök második Esőkirály (pej mén, Tenby - Elegant Act) - mely sokak szerint jobb volt nála, a versenyek sorsát a menedzsment döntötte el. (Hogy Esőkirály mennyire szerencsétlen, az csak később derül ki: a Lovaregyleti Díjban lábát töri, így több megmérettetésre nincs alkalom.)

 

Visszatérve cikkünk aktualitására, King's Honorra, vizsgáljuk meg, mi a helyzet pedigrisztika tekintetében, melyet tulajdonképpen "hozott anyagnak" tekinthetünk, annak az alapnak, melyre az idomár munkáját építi a ló versenykarrierje során.

King's Honor apja, Highest Honor (1983. Kenmare - High River, Riverman) 14 startjából négyet avat győzelemmé, hétszer helyezett. Fontosabb győztes és helyezett futásai a következő távokon történtek:

I. 1850m ( Prix d'Ispahan-ban Gr1)

I. 1600m ( Prix Edmond Blanc-ban Gr3)

I. 1400m ( Prix Djebel LR.)

II. 1600m ( Poule d'Essai des Poulains-ban Gr1)

II. 1800m ( Prix Jean Prat-ban Gr1)

II. 1400m ( Prix de la Foret-ban Gr1)

Megállapíthatjuk tehát, hogy e mén a rövid- és középtávok specialistája volt. 1850 méter volt a leghosszabb táv, melyre győzni tudott, s amely a magyar versenyüzemben hosszú- középtávnak számítana. Ám a klasszikus európai (angol, francia) versenyüzemek futamait alapul véve inkább rövid- középtáv, tekintve, hogy ezen országok versenyterein nem ritka a 4000 méteres, vagy még hosszabb távú nagydíj sem. Az ún. Dosage-osztályozási módszer segítségével vizsgáljuk meg, milyen lovak dominálnak e mén pedigréjében. A chefs-de-race, vagyis az átütő tenyészhatású mének Highest Honor esetében a következők: Big Game (1939.), Djebel (1937.), Grey Sovereign (1948.), My Babu (1945.), Nearco (1940.), Nasrullah (1935.), Never Bend (1960.), Prince Bio (1941.), Prince John (1953.), Prince Rose (1928.), Princequillo (1940.), Riverman (1969.), Roman (1937.), Royal Charger (1942.), Sir Gaylord (1959.) és Turn-To (1951.). Ezen mének gyorsasága, illetve állóképessége számokban kifejezve adja a Center of Distribution (CD, eloszlási közép) és a Dosage Index (DI) értékeket. Ez a két érték Highest Honor esetében CD=1,04 és DI=4,86; melyek 1000-1300 méteres távnak megfelelő, tehát sprinter lóra utalnak.

King's Honor anyja, Krakau (1995. In The Wings - Königsblute, Cortez) esetében már egészen más a helyzet. E kanca pedigréjében a meghatározó mének Forli (1963.), Hail To Reason (1958.), Herbager (1956.), Mill Reef (1968.), Native Dancer (1950.), Nearco (1935.), Never Bend (1960.), Northern Dancer (1961.), Shirley Heights (1975.) és Ticino (1939.). A CD értéke -0,02; a DI=0,86, amely értékek jóval 2400 méter feletti, tehát klasszikus állóképes lóra utalnak.

King's Honor pedigréje e két szülő genetikai hátteréből tevődik össze, a meghatározó mének Grey Sovereign (1948.), Mill Reef (1968.), My Babu (1945.), Nasrullah (1935.), Never Bend (1960.), Northern Dancer (1961.), Prince Bio (1941.), Prince John (1953.), Riverman (1969.), Shirley Heights (1975.), Sir Gaylord (1959.), Ticino (1939.) és Turn-To (1951.). A meghatározó számok a következők: CD=0,64; DI=2,26. A végeredmény érdekes, ám nem meglepő: King's Honor ideális távja 1800-2200 méter. Nem dominál egyik szülő sem, az érték közepes, az apai- és anyai oldal köztes értéke. (Hasonló képet mutat, mint az egy évvel korábbi Derby győztese, Rodolfo ilyetén vizsgálata, akinek az esetében az ideális táv 2000 méter körüli.) Valószínű tehát, hogy nagy klasszisa, és a számára kedvező tempó segítette King's Honort is a Derbygyőzelemhez, s nem kell majd csodálkoznunk, ha a hosszabb távokon esetleg gondjai lesznek az állóképességgel. Bár 2400 méterre már bizonyított, egy jól átfutott, gyors verseny könnyen lehet, hogy más eredményt hozott volna.

Nézzük, kik King's Honor lehetséges ellenfelei a St.Legerben. Feltehető, hogy javarészt a Derby-mezőny talpon maradt tagjaiból kerülnek majd ki a harmadik klasszikus futam indulói is, így koncentráljuk a vizsgálatot a Derby-aspiránsok jobbjaira: Road Runnerre, Brahyra, Pacific Silverre, és Marconára.

A jellemző értékek ezen lovak esetében a következő:

Marcona CD=0,56; DI=1,81. Ezek a számok azt mutatják, hogy az ír ménnek 2400-3000 méter között nem lesz gondja a távbírással. Mindenképpen jobban áll tehát, mint King's Honor.

Pacific Silver esetében ezek a számok: CD=0,73; DI=2,75. Ezek az értékek már jobban hasonlítanak a Derbygyőztesééhez, sőt, még inkább meglepőek azénál: 1600-1900 méter közötti távot feltételeznek. Valószínű tehát, hogy Pacific Silver nem véletlenül csúszott le a Derbygyőzelemről, negyedik helyezése már inkább realitás.

Brahy értékei: CD=0,44; DI=1,55. Ezek a számok 2400 méteres, illetve jóval hosszabb távokra predesztinálja Brahyt. Feltehető tehát, hogy ha légzési problémái nem újulnak ki, legalábbis a St.Leger napján harcképes lesz, még jobban futhat majd, mint a Derbyben tette - a táv mindenesetre valószínűleg nem okoz majd problémát.

Road Runner esetében CD=0,5; DI=1,86, mely számok egészen hasonlóak Marconáéhoz, s csakúgy, mint azok, 2400 méteres és annál hosszabb távokra mutat. Road Runner is jobban áll tehát stamina tekintetében, mint a Derbynyerő King's Honor.

Érdekes a pedigrék ezen vizsgálata, számos feltételezésre ad módot, ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az örökletes tulajdonságok a versenyló eredményeit nem befolyásolhatják kizárólagosan. Hasonló súllyal esik latba a takarmányozás, felkészítés, ezekből adódóan a pillanatnyi kondíció, a ló egészségi állapota (például Brahy esetében), a versenyrutin, és a lovas. Kiváncsian várjuk tehát a St.Legert!