Cikkek
Articles

Tartalom (Content) * Pedigrétár (Pedigree Database) * Klasszikus nyerők (Stakes Winners) * Fotótár (Gallery) * Cikkek (Articles) * Linkek (Recommended Pages) * Eladó lovak (Horses For Sale) * Kapcsolat (Contact)

Untitled Document

Természeti tényezök szerepe a lótenyésztésben 

A népvándorlás korától a ránk nézve olyan gyászosan végzodött I. világháborúig a lónak harcászati szempontokból volt a legnagyobb jelentosége. Az ezt követo idoszak hadi és agrártechnikai fejlodése azonban a lótenyésztés terén más tenyészcélt állított az ember elé. A melegvéru tenyésztésben szükségessé vált azon a fajtákat, amelyeket addig kizárólag hadi célokra tenyésztettek, a melegvéru ló két legfontosabb tulajdonságának, az edzettségnek és mozgékonyságnak megtartása mellett, a fokozottabb mezogazdasági használhatóság miatt sokoldalú gazdasági célt szolgáló állattá kellett alakítani, tehát a gyorsabb fejlodés mellett tömegesebbé kellett tenni.

A takarmányozás segítségével és a tenyészanyag állandó és lelkiismeretes szelekciójával ezt a két célt bárki elérheti, azonban kérdésessé vált az elobb említett két fontos tulajdonságnak: az edzettségnek és a mozgékonyságnak a megmaradása. Ez a két tulajdonság a legszorosabb összefüggésben áll a természetszeru felneveléssel. Adjuk meg tehát a csikónak, valamint a lónak a természetszeru neveléssel és tartással azokat az életfeltételeket, amelyeket háziasításuk elott a természetben szabadon élveztek. Ezek a természetes életfeltételek: a levego, a napfény és a megfelelo mozgás.

A lovas gazdák felfogása általában az, hogy a szükséges levegot és napfényt állataiknak a tartás mellett mindenkor megadják, emellett rendszerint szem elol tévesztik azt, hogy a kultúrfajták tenyésztésénél épp abban rejlik a tenyészto muvészete, hogy a külterjes tartás által élvezett szabad levegot és napfényt a belterjes tartás, tehát fokozottabb istállózás mellett is mindenkor meg tudja adni. A levego az az életforrás, amelybol embernek, állatnak egyaránt a legtöbbet kell merítenie.

Háziállatainknál a higiénikus testlégzést akadályozza az állandó istállózás, és ezeken kívül nagymértékben a testápolás hiánya. 80-100 évvel ezelott a telivér tenyésztésben megkívánt és a tulajdonos által a ménesmestertol megkövetelt tartási eljárás az volt, hogy az éves csikókat és anyakancákat télen át az istállóban zárt ajtók és ablakok mögött, vastag pokróccal letakarva tartották. Angliában a telivér tenyésztés hazájában ebben az idoben alig volt ménes, amely a telet köhögési járvány nélkül megúszta volna. Ezzel szemben Írországban a természetes edzo tartás mellet, a légzoszervi bajokat nem ismerték.

Ma már az évtizedes tapasztalatok alapján télen-nyáron nyitott ablakok mellett, félmagasságú ajtószárnyakkal (angol boksz) ellátott istállóban kellene tartani a csikókat, ha azok valamilyen oknál fogva nem tartózkodhatnak a levegon. A levegos tartás mellett alaposan csökkent a "hörgos" egyedek száma és a köhögési járvány az angliai tréning istállókban ismeretlen fogalommá vált. Az istállók szelloztetése ugyanolyan fontossággal bír, mint az emberi lakásnál megkívánt jó levego. A legjobb ablakrendszer e tekintetben az, amelyik befelé nyitva, és felül engedi be a friss levegot. Ennél az ablakrendszernél a szabad levego és az istálló levego keveredése a legideálisabb, miután a beáramló levego a mennyezet felé törve keveredik a belso, melegebb levegovel, és átmelegedés után kerül belégzésre.

Szóvá kell tennem azt a megfigyelésemet, hogy a nagyobb gazdaságokban is csak elvétve látni egészséges levegoju istállókat. Pedig az új istállók építésekor lett volna rá a mód, hogy jól építkezzünk. Nagyon sok gazdaságban épültek modern világos, szellos istállók és újabban a legelokön úgynevezett beállók, amelyek zivataros, szeles, hideg idoben védik ugyan az anyakancákat és csikókat az idojárás viszontagságai ellen, emellett azonban az ajtókat, ablakokat állandóan zárva tartják, így a szabad levegozés ellehetetlenül. Ilyen modern lóbörtönök épültek a rendszerváltás után szerte az országban. E modern létesítmények nem a lovak igényeinek kielégítését szolgálják, hanem hivalkodó istálló komplexumok, melyek fittyet hánynak a természetes tartás alapjaira.

Teljesen érthetetlen építkezési eljárás volt régebben, hogy a tetot minél alacsonyabbra, az istállók ablakait lehetoleg minél kisebbre szabták, elzárva ezáltal az állattól két lét-életfeltételt, a szükséges levegot és a napot. A napnak, mint a legnagyobb osenergia forrásnak és gyógyeronek jelentoségét mindenki elismeri; a biológiai kutatások alapján tudjuk, hogy nap nélkül nincs sem növényi, sem állati élet. A legújabb biológiai megállapítások szerint a növendék állatok legsúlyosabb csontbetegségének, a rachitisnek legbiztosabb gyógyszere a napfény, illetve ennek fontos alkotó eleme közül a sötét ultraviola sugarak. Ezek a sugarak azok, amelyeket a bor abszorbeál és segíti a D-vitamin termelodését. Számos kísérlettel igazolták, hogy a szervezet mész és foszfor asszimilációját a D-vitamin szabályozza. Ott, ahol ez a vitamin hiányzik, vagy a normális szükséglet alatt van, a szervezet fejlodése csökken vagy teljesen megáll, csont- és borbajok lépnek fel, a szervezet ellenálló képessége megszunik.

Számos tápanyag tartalmaz D-vitamint, de különösen a zsírok és a zsírokhoz hasonló lipoidok. A hallisztnek, tojásnak és a teljes tejnek magas a D-vitamin tartalma. A takarmányok D-vitamin tartalma ultraviola sugarak besugárzásával tetemesen növelheto. A zöld takarmányoknak, a napos fekvésu rétek szénájának és a napos legelok füvének leggazda­gabb a vitamin tartalma.

Arról, hogy a csikó szervezete mennyire kívánja a napot, meggyozodhetünk akkor, ha télen át az istálló ajtajának nyitva hagyása mellett figyeljük csikóinkat. Napos idoben kivétel nélkül a kifutóban tartózkodnak, és ha nem tudnak az istállóból kimenni, akkor megkeresik az ablakon átverodo napsugarakat s azokkal süttetik magukat.

A harmadik nagyon fontos felnevelési tényezo a megfelelo mozgás. A szabad levegot és az élteto napot csak úgy élvezi hatásosan a fejlodo szervezet, ha azokat mozgás közben kapja. A zárt helyen megfelelo kifutók és térséges legelok nélkül felnevelt csikó soha nem fog örömet szerezni tulajdonosának. Nyáron ebben a tekintetben még csak jobb a helyzet, mert legalább pár órára kiengedik oket a kifutóba. Ellenben télen annál szomorúbb sorsra vannak kárhoztatva. Naphosszat bent van a csikó a sötét, levegotlen istállóban, ahol a tartózkodás nem a ter­mészetes fejlodéshez szükséges mozgást, hanem a trágyataposást jelenti számára. A lótenyésztéssel foglalkozó gazdaságok legtöbbjének meg van a nor­mális kifutója, ahol ideig-óráig elálldogálhat a csikó, ha unja magát veszekszik a többivel, némi mozgást tehát végez, ellenben még mindig nem kapja meg a megfelelo és szükséges munkát. Ezért fontos ott, ahol évente legalább 10-12 csikót akarnak felnevelni, megfelelo jártató pálya építése, amelyet a tágas gazda­sági, illetve majorudvar, vagy széruskert bármely napos részén el lehet készíteni. Csak faanyag kell hozzá, vagy villanypásztor, attól függo mennyiségben, amilyen kör- vagy ovális mérettel szándékozunk azt felállítani. Ezen a hajtópályán mozgassuk csikóinkat télen át naponkint legalább 2 órát. Akinek van ilyen jártató pályája, az tudja, hogy milyen örömmel vágtáznak benne körben a csikók, nem kell hozzá csak egy ostoros gyerek, aki olykor-olykor megbiztatja azokat. Ez a mozgás adja az ideális tüdomunkát, amelynek eredménye a jó övméret. Erosödnek az izületek, tisztulnak a légzo szervek, meg lesz a jó izomfejlodés és mindenek elott a szükséges anyagcsere. Takarmányozásunk csak akkor helyes, ha a kituzött célt szolgálja; a lótenyésztésben tehát az energiatermelést. Az energiát, a munkát a lónál az izomrendszer termeli, tehát az izomrendszert kell okszeru takarmányozással és mozgással fejleszteni.

Van azonban még két fontos tényezo, amely mind az embernél, mind az állatnál az életero szempontjából nagy jelentoségu: az egyik, hogy a testet jól tápláltan tartsuk, a másik pedig, hogy a kedélyállapotot semmi kellemetlen körülmény lehetoleg ne befolyásolja. A szekréció, az emésztés és a táplálék asszimilációjának folyamata csak nyugodt közérzet mellett zavartalan. Ha egy anyával csecsemojének táplálása közben kellemetlen hírt közölnek, úgy a tej mennyiségileg és mino­ségileg veszít értékébol. Az idegállapotot érinto kellemetlen hír befolyására a fiziológiás inger is veszített hatásából. Az állat közérzetére azok a körülmények károsak, amelyek homlokegyenest ellenkeznek megszokott életviszonyaival. Merítsünk tehát tanulságot az elmondottakból, és jól jegyezzük meg, hogy nem lehet egészséges apaállat, és nem adhat egészséges csikóknak életet az a mén, amelyet úgy tarunk, hogy e tartás által természetes életrendjének egyensúlya szenved, és anyakancáink soha sem fogják tudni csikóikat rendesen felnevelni, ha olyan viszonyok között tartjuk oket, amelyek természetes életviszonyaikkal ellenkeznek. Nem lesznek jó csikóink, ha nem tartózkodhatnak azok eleget a szabad levegon, nyáron át a nekik megfelelo legelon, hanem a levegotol és naptól elzárva, az istálló négy fala között sínylodnek.

A szabad mozgás, napfény és friss levego biztosítása érdekében lovaink a leheto legtöbbet legyenek a szabadban. Ha ehhez hozzászoknak, télen sem fáznak meg, mivel vastag "bundát" növesztenek testük védelmére. Saját istállóm angolboxa ajtajának egyik fele sem volt becsukva az elozo télen. Lovaimat többször találtam az esti fagyban kint a karámban fekve pihenni, miközben az istállójukban megfelelo almolás várta oket. Igaz nincs is semmilyen légzoszervi problémájuk és kedélyállapotuk is jobb, mint az istállózott társaiké.

Sajnos a leírtak nem mai problémát takarnak. A témát már a Köztelek 1930. január 16-i száma is körüljárta (melynek felhasználásával készült e cikk), és mintha mi sem történt volna e téren az elmúlt 70 év alatt!

 

 

Dénes Péter